Egyikünk itt volt katona, de később többször is jártunk itt közösen.

Attila

Nagykanizsa

Augusztusban jártunk arrafelé, kocsival. Én a akkor másodjára voltam ott. A szállás, egy kollégium, a vasútállomás közelében. Amennyiben az ablak az állomás felé nézz és nyitva van az ablakunk, reggeli órákban elég komoly vasúti mozgolódást lehet végighallgatni. Egyébként szerintem egész jó ez a kolesz, a környék elég zöld. A városba vezető Ady Endre úton is ez tapasztalható. Azóta többször jártunk már ott, de a főtér mára már, sétálóövezet lett. Akkor még nem, kocsi is átjárt rajta. Ekkoriban nagy bulit nem csaptuk itt, de jó pár kocsmát felkerestünk, elsősorban az Alsóvárosi templom környékén. Ez az a tér, ahol van a turulmadár. Robinson nevű kocsma-pizzéria van előttem. Egy "fradis" pincehelyen "16 éves vagyok, szeretni még nem tudok" stílust művelték. A templom mögött valami művközpont van, annak az emeletén is iszogattunk, meg lepény toltunk le, az akkor már égő bélbe. A helyi focicsapat akkoriban beadta az unalmast, pénzhiány miatt megszűnt. Kár! Tán most e helyi rögbicsapat használja a pályát? Nagykanizsán az mindenképpen tetszett, hogy a kisváros jellegét nem vesztette el, nincs tele lakótelephegyekkel, mint egy megyei jogú város.

Maribor

Kanizsáról Tornyiszentmiklós felé vettük az utat, ott volt a határátkelő. A határ másik oldalán Udvar nevű település van. Azért az érdekes volt, hogy amikor pénzt akartunk váltani az első kocsmában, a magyar nyelv már gond volt! Azt tudni kell, hogy a kocsma a határtól 20 méterre volt. Szép! Ha manapság valaki errefelé megy az M70-es autópályán keresztül éri el Szlovéniát. Hamarosan (pár év) Budapestről egészen Ljubljanáig lehet sztrádán szálguldozni, megállás nélkül. Schengennek köszönhetően. Visszatérve Mariborra, a térképen olyan közel tűnt, de a helyi kanyargós utaknak köszönhetően több mint két óra volt mire odaértünk. A Dráva partján lévő százezres város persze megérte ezt a kis pluszt. A belváros, a Várnegyed szépen fel volt újítva. Itt ittunk szlovén sört először. Laskot szopogatunk, a leghíresebb ottani sörfőzde. A városban sétálgattunk, a Dráván egy hídon átkeltünk, aminek a pilléreinél szökőkút volt. A maradék pénzünket a helyi Europarkban, azonbelül az Intersparban elszórtuk. Persze a sörvásárlás itt sem maradt el, a zergés sör, a Zlatorog megvásárlását is elkönyvelhettük.

Tamás