Egy nyári napon (kb. július) mentünk Kassára. Akkor is és most is, lehet menni a reggel hatos Rákóczi nemzetközi gyorssal. Az út 4 órás. Amennyiben az ember a vonatra nem ideje korán száll fel (főleg hétvégén) biztosra veheti, hogy Miskolcig állni fog. Mi ezt akkor nem bántuk. Kassai szállást már Pesten a SATUR (Nyár utca, nem messze a Blahától) utazási irodánál lefoglaltuk. Kis könnyed diákszállás volt, nem volt rossz. A főtér, pontosabban főutca teljesen rendbe lett hozva. A fő látványosság, a székesegyház, az Erzsébet dóm. Aljában a Rákóczi sírral. Sokan nem beszélnek magyarul, itt a lakosságnak csak 5%-a magyar. Már elnézést hogy megemlítem, de itt, akárcsak Kelet-Szlovákiában nem kevés a létszáma a roma kisebbségnek. A város déli része (helyiek Bronxnak nevezik) az ővéké. A város híres focicsapata, az 1. FC Kosice, már nem a régi volt, akárcsak a pálya. Tönkrement csapat, lehangoló lelátók. A helyi BKV össze járműfajtáját igénybevettük, itt csak metró nincs. Blicceltünk, pedig a jegyár nem volt vészes. A helyi teszkóban is megfordultunk, söröket vettünk elsősorban. Itt megjegyzem, aki teheti bankkártyával csengessen, jól jár az átváltási árfolyammal mindenképpen. Mint már mondtam itt kevés a magyar és nekem tán meglepő módon semmi magyarellenességet nem tapasztaltam. Sőt! Két pozítiv példa is volt. Egyikünk fényképezője megadta magát és a helyi "Skálában" ingyen megcsinálták, nem fogadtak el korunt. A másik, ahol nem várt étellel kedveskedtek, grátiszként. Két napot voltam itt és jól éreztem magam. A vasútállomáson a peronkiírás elég érdekes, a számozás össze-vissza van.

Tamás