Gárdony, Balatonakali, Dörgicse, Szentbalázs-tető, Szentantalfa

Csütörtök késő délután indultam útnak a "Kis Sobolán"-nal a Balatonra. Fogtuk a sátrat, két hálózsákot, némi ruhát, törölközőt, egyebeket azt indultunk is a Kelenföldire. Azt közben eldöntöttem, hogy első éjjel csak Gárdonyig utazunk. Itt beadtuk életünk első kemping haSználatát. Két fő részére 2600 ft-ot kellett fizetni. Felállítottuk a sátrat aztán bementünk a vízbe, ekkor már nyolc óra körül járt az idő, a víz csodálatos volt, a naplemente - melyet a vízből néztünk végig - nem kevésbé. Aztán lefeküdtünk. Másnap korán reggel tovább indultunk egy vonattal Fehérvárig, ahol a Tapolcai gyorsvonat megérkezéséig vásárlással és reggelizéssel ütöttük el az időt. A vonatjegyet még Pesten vásároltam meg, üdülési csekk segítségével, és mivel két főre Badacsonyig meg vissza pár forinttal volt csak több mint ötezer forint ezért addig szóltak a jegyeink, de az hogy hol szállunk le még nem volt eldöntve. Volt nálam két térkép ezeket nézegettem utazás közben, és kinéztem rajta Balatonakalit magunknak. Mindenképpen olyat akartam választani, ahol még nem jártunk, valamint az északi part is biztos fogódzó volt de ezenkívül semmi konkrét nem volt a fejemben. Azt sem tudtam hány napig maradunk, végül a rosszra forduló időjárástól rettegve szombat délután ültünk rá a Nyíregyházáig zakatoló járműre, amiről mi Kökin persze leszálltunk. De nem szaladok előre ennyire, mert még csak a péntek délelőttnél járok, ekkor érkeztünk meg az Akali vasútállomásra, melynek hangulata a múltrendszert idézi. Itt is kempinget kerestünk először, amit tulajdonképpen már a vonatablakból meg is találtunk, ráadásul a gárdonyinál is olcsóbban, 2100 forintért jutottunk sátorhelyhez. Ez a kemping nagyon gazdagon felszerelt, a vízesblokkokhoz gáztűzhely és halpucoló mosdó is tartozik (utóbbi hátul, hogy senkit ne zavajon a szag, vagy a halpikkely) valamint természetesen a lakókocsival érkezők is rendezhetik sporaikat az épület oldalában elhelyezett slagok, lefolyók segítségével. Ehhez nem értek, de gondolom leeresztik a felesleget, illetve feltölthetik friss vízzel a tartályaikat, csöveiket amijük éppen van, én nem tudom, de én ilyesmit láttam ott. Természetesen javarészt külföldiek voltak a kempingben, főleg hollandokat, németeket, dánokat látni itt. Érdekesség volt amint begurult egy Lamborghini a tábor területére. :) De a lakókocsik többsége is nagyon igényes volt, még azok is, melyek talán utakon sosem gurultak, de ki lehet bérelni őket és el vannak látva terasszal, kocsibeállóval, stb. Láttunk kosárlabdapalánkot, bicikli kölcsönzőt, tévészobát, ugróasztalt is ezen a helyen. Meg persze kiszolgálóegységeket is, ahol melegételt, vagy csak italt lehet vásárolni, de egyik este éppen karaokéztak az egyikben. A péntekre visszatérve, a délután a strandolásról szólt, illetve kicsit körülnéztünk a faluban. A helyiség neve a hokuli szóból ered, aminek a jelentése akol, később ezek folyamatos változtatása után alakult ki a végleges(?) Balatonakali elnevezés. A szombati napot szintén korán kezdtük. Mondván kirándulást terveztünk északi irányban. Térképem egy Pokol-lik nevezetű barlangot jelzett, amit végül nem, más érdekes helyeket viszont megtaláltunk. Akali felett található Dörgicse, ide a ritkán közlekedő buszjárat miatt gyalog indultunk el, ami közben ajánlatos stoppolni. Bár viszonylag ritkán jön autó (szombat reggel 8-kor, 20 perc alatt 4) de hamar felveszik az embert, úgy tapasztaltam. Dörgicse nagyon szépen rendben tartott falu, de itt nem időztünk sokáig. Szent Balázs-tetőnél találtunk egy Árpád-kori templomot, melyet pár éve újra felszenteltek és jó idő esetén valószínüleg használják is, bár teteje nincsen, de szépen, korhűen rendbe lett hozva. A szentantalfai állitólagos barlang sikertelen felkeresése után busszal Zánkára vettük az irányt majd vissza a sátorért és fel a vonatra és haza.

Attila