Egy szép napos, őszi hétköznap nekiindultunk Szlovákia középső részének. Autónkkal a 2/A úton, majd a régi 2-esen haladva elértük a határt, Parassapusztát. Egy kicsit levert a víz, mikor a 2/A (M2) úton ki volt írva, hogy kell a matrica és videokontroll van. Kiderült, (telefonos segítséggel) hogy személyautóra ez nem vonatkozik. Közel 70 kilométeres szlovákiai kocsikázás után megérkeztünk első úticélunkhoz, Zólyomba. 

Zólyom

Eme jó negyvenezres város fő látnivalója, egyértelműen a Vár. Kívűlről nagyon impozáns, aránylag jó karban van tartva. Sajnos csak körülötte tudtunk fényképezni, mert be volt zárva. Tudni kell, mi hétfőn mentünk oda. Hétfőn soha sincs nyitva! Sőt, októbertől áprilisig keddenként is zárva van. Ezek után már csak a város főtere maradt nekünk, mint látnivaló. A tér szépen ki van alakítva, amit két templomnak a látképe ural. A főtéren van még egy szovjet hősi emlékmű. Ilyen obeliszkkel Besztercebányán és sok más helyen is lehet találkozni Szlovákiában, ott nem kell kordonnal védeni. A város főterétől nem messze egy sört legurítottunk és mentünk tovább. Besztercebánya felé autópálya szerű autóút van, amire kell a matrica. Az egyhetes vignetta ára 150 korona. Jó 20 kilométernyi út után meg is érkeztünk.

Besztercebánya

A város, egyben a róla elnevezett megyeszékhely központja is. A legnépesebb is e régióban, 80.000 körül van. A városba beérve először bevásárlóközpontok, majd egy most (akkor) épülő 20 emeletes toronyház képe uralja. A város egy völgyben bújik meg, szép látványt nyújtanak a környező hegyek. A város fő látnivalója a főtér, az SNP tér. Úgy rémlik Zólyomban is így nevezték. Az SNP, Szlovák Nemzeti Felkelést jelent, ők a II.világháborúban a nácik ellen partizánháborút vívtak a hegyekben. A főtéren az épületek gyönyörűen fel vannak újítva, de a kiemelkedő látnivalót egy kéttornyú templom és az óratorony nyújtja. A téren egy impozáns szőkőkút is található. A tértől picit északabbra egy vár található, a Barbakán. Itt két templom is található. A főtértől nem messze van egy park, itt található az SNP "modern" emlékműve illetve háborús repülő, tankok, harckocsik, légelhárító lövegek, sőt még páncélozott vasúti kocsi is volt. Szlovákiának eme része egykoron (Magyarország) a fa- illetve a bányaiparának köszönhette gazdagságát. Sajnos Szlovákia belsejében szinte már nincsenek is magyar származású emberek, itt a nyelvünket senki sem beszéli. Az angolt sem igazán értették sehol sem. Hazafelé a helyi Tescoba benéztünk vásárolni. Mindenki másra esküdött: én a helyi sörökre, valaki a helyi sajtokra, más pedig az itteni tojáslikőrre. Hazafelé eltévedtünk! Az autóúton Zólyomnál nem jöttünk le, így tovább haladtunk és csak később tértünk le. Egy kis erdei kocsikázás után érkeztünk meg Selmecbányára. Utólag ezt senki sem bánta meg, mert a nap fénypontja következett.

Selmecbánya

Ez a kisváros nagyon gyönyörű. Szlovákia ékessége, az UNESCO a világörökség részévé nyílvánította 1993-ban. Ez erről készült emléktáblát le is fotóztam. A város egykoron a gazdagságát a bányászatnak köszönhette. Több száz műemlék házzal lehet itt találkozni. A városban miután leparkoltunk, az első látnivalónk az Óvárosban egy saroktorony volt. Innen felgyalogoltunk egy térre, ahol egy Szentháromság szobor áll. A városban a séta fárasztó tud lenni, mert elég nagyok a szintkülönbségek. Egy kis kitérő után eljutunk a várhoz, ahol a várfal majd egy templom fogad. A templom oldalán egy napóra található. A vár elől csodás kilátás nyílik a városra. Szemben egy kisebb vár is látható. Egy távolabbi dombon, a város másik végén, megpillantható egy barokk templom. A városban egyébként nagyon sokfajta templom megtalálható. Egy udvarba betérve, nap (micsoda) zárásaként, 1-2 Saris barna sör is lecsúszott. Estefelé elindultunk haza, Nemce irányába, ott belefutottunk a 66-os útba, ami elvezetett Sahy (Ipolyság) felé, a magyar határhoz.

Tamás